Alapsport, mely megannyi más sportág ?segédlete? ? önmagában az emberi erő egyik alapvető mérőeszköze, s mint ilyet, már az ókori Egyiptomban és Görögországban is művelték. Minthogy a nemzetközi színtéren már a 19. században elterjedt, a súlyemelés egyike lett azon kevés sportágaknak ? az atlétika, az úszás, a torna, a vívás, a birkózás, a lövészet és a kerékpározás társaságában ?, amely helyet kapott az 1896-os olimpia programján. Jelenleg nyolc férfi és hét női súlycsoportban rendeznek versenyt az olimpián. A versenyzőknek szakításban és lökésben kell a lehető legnagyobb súlyt felemelniük. A szakítás során a versenyző a combjával megdobott súlyt egyből a feje fölé emeli, s közben leguggol, majd ebből a pozícióból nyújtott kézzel feláll. A lökés során a versenyző előbb guggoló helyzetig emeli a súlyt oly módon, hogy aztán a vállain nyugtatja, majd egy gyors, már-már ugró mozdulattal felegyenesedik, lábait előre, illetve hátraviszi, s közben kilöki a súlyt, majd igyekszik a lábait egyenesbe hozni.