A kendó japán vívás, úgy 400 éve alakult át lelki és testi gyakorlássá. Életkortól és nemtől független, tömegsportjellegű keleti küzdősport. Védőfelszereléssel és bambuszkard (sinai) használatával, a katanával való vívás logikája szerint gyakorolható.

A kendóban használt felszerelés a középkorban élt japán katonanemesek (szamurájok) európaitól eltérő páncélzatát utánozza. Négy részből áll: a fej- és az ezzel egybeépített torokvédő sisakból (men), a kesztyűből (kote), a has- és mellkasvédő páncélból (do), és a kötényszerű, csípő- és altestvédőből (tare).

Az öltözethez tartozik még egy kék, sűrű szövésű kabát (keiko-gi), valamint a leginkább szoknyanadrághoz hasonlítható gyakorlónadrág (hakama), a tradicionális japán öltözet részei. A ruha és a védőfelszerelés legelterjedtebb színe az indigókék. A vívók (kendókák) bőrszerelékkel egymáshoz erősített négy bambuszszálból készült karddal (sinaijal) gyakorolják a japán kard (nihon to) használatát. Ez a gyakorlási módszer a valósághű, életszerű vívás elsajátítására törekszik, fizikai és pszichikai értelemben is.