A műugrás állítható rugalmasságú ugródeszkákról zajlik. A deszkák 1 m és 3 m magasságban lehetnek a víz felületétől. Toronyugrás esetén a versenyzők szilárd felületről ugranak el, világbajnokságokon és olimpiákon 10 m magasságból (más versenyeken rendezhetnek 5 m-es és 7,5 m-es versenyeket is). Szinkronugráskor két versenyző ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre, a lehető legnagyobb szinkronitással. Ritkán látható érdekesség, hogy az ugrók ugyanazt a gyakorlatot eltérő forgásiránnyal mutatják be (a szabályok megengedik). Mű- és toronyugró versenyeken a résztvevőknek egy sor különböző, adott követelményeknek megfelelő ugrásfajtát kell bemutatniuk. Az ugrások különböző számú, előre és hátra végrehajtott szaltókból (a test kereszttengelye mentén) és forgásokból (hossztengely körüli) tevődnek össze. Az elugrás pozíciója és testhelyzete változatos, történhet helyből és nekifutással, szemben és háttal állva, vagy toronyugrásnál kézállásból is. A vízbe érkezés fejjel előre, előre tartott kezekkel történik.